Diszkalkuliának tekintjük azokat a matematikatanulási nehézségeket, melyek normál intelligenciaszint mellett a matematika bármely témakörének tanulásakor rendszeresen ismétlődő eredménytelenségekben, vagy tartósan nagyon alacsony szintű teljesítményekben mutatkoznak meg. A teljesítmények alacsony szintje nagyon gyakran összefüggésben áll a figyelemkoncentráció zavarával.
Matematikai képességek fontos összetevői:
- emlékezet,
- megfigyelő képesség,
- elvont gondolkodási folyamatok minősége.
Tanulási tevékenységben jelentkező tünetek:
- felszólításokat lassabban, vagy egyáltalán nem ért meg,
- nehezebbé válik az olvasott szöveg értelmének megértése,
- halmozódnak a figyelmetlenségi hibák,
- inverz műveletek nehezebben mennek,
- szorzótáblát nehezen jegyzi meg,
- feladatok megoldásakor fontos feltételeket figyelmen kívül hagy,
- egyre hosszabb időre kalandozik el a figyelme,
- motorikus nyugtalanság lép fel, a motiváció hatása gyengül,
- a tanulási eredményesség folyamatosan csökken.
A terápiás beavatkozás kiemelten fontos ilyenkor, mert fenti tünetek jelentkezése esetén nem elégséges az iskolai korrepetíció!!! Eleinte a terápia nem közvetlenül a matematikai feladatmegoldásokra irányul, hanem elsődlegesen a kognitív funkciók, valamint a pszichikus folyamatok fejlődését segíti elő. Ilyenek pl. az emlékezeti funkciók fejlesztése, összefüggések felismertetése, ritmus segítségével a számfogalom-kialakítása, beszédészlelés+szövegértés fejl., mert ezek révén lehet sikeres feladatvégzéshez juttatni a gyermeket. Ez azért különösen lényeges, mert ha a gyermek túl gyakran és hosszasan tapasztalja saját sikertelenségét a matematikaórán, akkor az pszichés gáthoz, arithmafobiához /matematikától való félelem/ vezethet, mely nehezen helyrehozható érzés, s ez folyamatosan gátat szabhat a teljesítmény növekedésének.